• Országos kereskedelmi szövetség

  • 1034 Budapest,
    Bécsi út 126-128.
  • mobil: +36 20 591 1776 | +36 20 253 4400
    email:
  • telefon: +36 1 212 2107
    facebook

A sötét 50 árnyalata: blődségek az élelmiszer-svindlit leleplező füzetekben

Halványabb-sötétebb, krémesebb-keményebb, savanykásabb-aromásabb. Silányabb tévéreklámokban elmenne, de ezek a multik összeesküvését leleplezni hivatott kormányzati vizsgálat eredményei.

A Földművelésügyi Minisztérium nyilvánosságra hozta a február 20-án bejelentett – de akkor már zajló – külföldön (Ausztria, Olaszország) és itthon beszerzett élelmiszereket összehasonlító vizsgálatának eredményeit. A négy füzetből álló, összesen 200 oldalas 2017 termékösszehasonlítás nevű kiadvány – amit a szerdai sajtótájékoztatón osztogattak, és a gyártók és forgalmazók is megkapják – helyenként egészen bizarr megfogalmazásokat is tartalmaz.

Mindeközben érdemi – azaz jogkövetkezménnyel járó – eredményről ezúttal sem tudtak beszámolni a vizsgálat megrendelői. Megkértünk több szakmai szervezetet, hogy kommentálják a kiadványban foglaltakat, egyelőre maguk is keresik a szavakat.

Egyértelműen kiolvasható a füzetecskékből, hogy a kormány nagy erőkkel kommunikálni akar valamit – amit az agrárminiszter úgy fogalmazott meg: “érvényesül Európában a kettős mérce és az tűrhetetlen és felháborító” – és ehhez már-már kétségbeesetten keresi a muníciót. A négy füzetecske közül kettő akár olvasatlanul is mehetne a kukába, mert a szerzők bevallottan nem ugyanolyan termékeket hasonlítottak össze benne.

Mi van a könyvecskékben?

Az 1/a és 1/b jelű könyvecske tartalmazza  az “azonos márkájú és külső megjelenésű, azonos összetételű” termékeket – mondjuk, ha megnézzük a Müller Riso tejberizst, hát azonos külsejűnek éppen nem mondható a külföldön és az itthon vett, de kicsire nem adunk. A 2-es az “az azonos márkájú és külső megjelenésű, de különböző összetételű”, míg a 3-as a “hasonló” termékeket. A két utóbbiban tehát nem azonos termékek összevetéséről van szó, így ennek szakmai mondanivalója erősen megkérdőjelezhető.

Az első termékcsoportban vizsgált 51 termékpár közül 27 esetében semmiféle érzékszervi eltérést nem jegyeztek fel a vizsgálat során. A miniszter által említett 71 eltérésért több mint kétharmadáért tehát olyan termékpárok “felelősek”, amelyek bevallottan nem azonosak, hanem eltérő összetételűek, illetve csak hasonlóak.

 

Nézzük azonban, mire jutottak a szakemberek az azonosnak tekinthető termékek körében. Itt, ugye főleg az érzékszervi különbségekre építhettek, sikerült is igazán velős megállapításokat tenni. A Nestlé Cookie Crisp gabonapehely esetében például azt, hogy a külföldön vett világosabb, na és mit gondolnak, mit állapítottak meg az itthon vett ugyanolyan termékről? Nyertek, azt, hogy sötétebb.

Így tettek a kókuszreszelékkel borított Raffaello esetében is, amikor érzékszervi különbségként odaírták, hogy a külföldi “felületén több a kókuszreszelék”, a magyarnál pedig “a töltelék krémesebb, lágyabb”.

Ezekkel a megállapításokkal az a gond, hogy az érzékszervi különbségeket az ilyen, jellemzően tévéreklámokban használt gyakori semmitmondások helyett egzakt, szabványokon alapuló pontozással fejezik ki. Ráadásul az ilyen megállapítások csak részei az érzékszervi vizsgálatnak, ami szintén csak része az ellenőrzésnek, megállapításai egy eleme az eredménynek. Ami világosan kiderül a hvg.hu stábja által a minap megrendelt és felvett érzékszervi vizsgálatból.

De itt egy másik példa. A 25 grammos fahéj: a külföldiről azt sikerült megállapítani érzékszervileg, hogy “a főzet színe sötétebb”. Magyar ellenpárja esetében az “őrlemény színe sötétebb”. A Haribo Happy Cola gumicukor is megkapta a magáét, a külföldi ugyanis keményebb. A magyar meg nagyobb.

Mindent visz az a megállapított érzékszervi különbség, hogy a Milka alpesi tejcsokoládé esetében a külföldinek "kisebb a kockája". Arra azért tényleg kíváncsiak lennénk, hogy ettől vajon tényleg jobb minőségűnek lehet nevezni azt a csokit?

A fűszereknél egy csomónál megállapítják, hogy színe, illata, intenzitása világosabb/sötétebb, gyengébb/intenzívebb, miegymás. Ezeknél például azért nagy kár, hogy nem sikerült hatósági mintavételt tető alá hozni, mert pont a tárolás ideje, körülményei, a csomagolás időpontja erősen befolyásolja a jellemzőket. Ezekről azonban sajnálatosan nincs semmiféle információ, dokumentáció.

Maggal vagy mag nélkül?

A nyugati fogyasztók nagyon jól járnak, hiszen ők az eperdzsemben nem kapják meg a magokat, míg a magyaroknak meg kell küzdeniük velük. (Kíváncsian várjuk azok jelentkezését, akik eperdzsem főzése előtt kimagozzák a gyümölcsöt). Elég nagy kapufát lehet rúgni az olívaolajokkal is, hiszen attól, hogy extraszűz az elnevezése, még nem kell egyformának lennie. A vizsgálat során ugyanis szóvá tették, hogy a külföldi színe sárgásabb, míg az ittenié zöldesebb.

Naná, nagyon nem mindegy, hogy milyen fajtájú bogyóból készült.

Na, és a Nutella. Az osztrákok ugyanazt kapják, mint mi, ez tehát rendben is volna. Az olasszal való összevetésbe viszont becsúszott az a hiba, hogy az olasz gluténmentes, ami alapjaiban más termék, mint a gluténes. Persze az is kérdés, hogy mit keres(ne) a glutén a Nutellában, hiszen az égvilágon semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Az azonos termékek legviccesebbje a citrom, amiben nagyjából az tud azonos lenni, hogy mindkettő spanyol ültetvényen nőtt, és mindkettő sárga meg valószínűleg savanyú. Éghajlat, ültetvény elhelyezkedése, fajta, termesztési technológia, érettség, hm?

 

Derűs fejezetek

Most jönnek a kevésbé komolyan vehető, ám annál vidámabb összevetések, amikor nem azonos termékek egyikéről próbálják bebizonyítani, hogy nem olyan, sőt, rosszabb, mint nyugati társa. Összemosódik a például a nevében is sós a nem sós keksszel, ugyanakkor különbséget jelent a pálmazsír és a pálmaolaj. Ebben a kategóriában persze már sorjáznak az érzékszervi különbségek, de mitől is lenne ez meglepő, hiszen nem azonos termékeket vetnek össze.

Az ugyanúgy kinéző, ugyanolyan márkájú, de más összetevőkből állók között erős párossal indítanak a kiadvány szerzői, egy német és egy bolgár mogyorós Milkával. A német sötétebb, krémesebb. No, és a magyarországi? Világosabb és kevésbé krémes.

A maracuja és a passiógyümölcs
Csodálatos gyöngyszem a Haribo Goldbaeren nevű gumicukorjánál – amit a vizsgálók az összetevők közötti különbségként külön ki is emeltek –, hogy az osztrákokéban maracujagyümölcs-sűrítmény van, míg a mienkében “csak” passiógyümölcs-sűrítmény. A kettő ugyanis ugyanaz.

Szinte már be sem férnek a kategóriába az S-Budget fagyasztott panírozott halrudacskái, az osztrákok ezt lazacból kapják, mi magyarok viszont tőkehalból és hekkfajokból. Na, az összetétel valóban eltérő, fő, hogy a márka és a kinézet megegyezik. Az Iglo gyorsfagyasztott halrudacskáival is ez a helyzet, az egyik csendes-óceáni, a másik alaszkai tőkehalból készült, e két származási hely nagyon nem ugyanott van.

Az, hogy azonos márkájú, de sem azonos kinézetű, sem azonos csomagolású söröket szemrebbenés nélkül egymás mellé tesznek, már fel sem tűnik. Ahogy az is alig, hogy előfordul 1 százalékpontnál nagyobb eltérés is az alkoholtartalmuk között. Nem baj, mindkettő Löwenbrau, vagy Ottakringer.

 

Na, és az igazi csemege, a hasonló termékek összevetése. Itt aztán van minden, gond nélkül egymás mellé tesznek bármilyen dobozt, zacskót, amiben egyformának nevezett termék van.

Például a Bensdorp kakaóporát a rábapatonai Tutti Kft. kakaóporával vagy a Leibniz és a Bahlsen egyaránt Zoo névre hallgató kekszét. Keksz, keksz, végül is nem mindegy? Végül is tényleg az. Ahogy az S-budget meg a Spar márkájú termékek konzekvens összevetése, pedig attól, hogy mindkettő ugyanahhoz a lánchoz tartozik, még nagyon különbözőek.

 

Mennyi is az annyi?

Az is “felháborító”, hogy a multik nem elég, hogy “szemetet” szórnak a magyar fogyasztók elé, de még drágábban is adják. Egy csomó azonos terméknél megjegyzésként – mintha az élelmiszer-szakmailag számítana is bármit – odabiggyesztik, hogy az egyik ára hányszorosa a másikénak. Nem ritkán eltérő kiszerelések árait vetették össze. Ráadásul a külföldön vett termékek árait euróban, az itthoniakat forintban adták meg, az árfolyamról semmit nem közölve. Valószínű, hogy nem sokan kezdenek bajlódni az egységnyi termékre eső árat forintra vagy euróra kiszámolni.

Mi azért megtettük. Az azonos termékek között szereplő Mon Chéri csokoládépraliné olasz, osztrák és magyar verzióit vetették össze. Apró hiba, hogy az olasz 315 grammos kiszerelés került 6,99 euróba, az osztrák 157 grammos 2,79 euróba, a 105 grammos magyar meg 799 forintba. Egy grammra kiszámolva az jön ki, hogy

a három közül pont a Magyarországon vásárolt a legdrágább.

Másrészt az árak összetételéről egy hang sem esik, azaz, hogy az olasz vagy osztrák boltban vásárolt termékek áraiban mekkora például a központi elvonás, azaz az adó, amihez mind a gyártónak, mind a forgalmazónak kevés köze van – nehéz lehet például eltekinteni a világbajnok mértékű magyar általános forgalmi adó hatásaitól.

 

Szembetűnő az is, hogy esetenként egészen nagyvonalúan összemossák a gyártót a forgalmazóval, holott könnyen lehet, hogy egy csomó termék itteni gyárban készül, és onnan viszik olasz és osztrák boltokba.

A Kozel sör – amiből egyébként azonosként vetették össze a 4,8 százalékos prémiumot a 4 százalékos fapadossal, persze, hogy az egyik jobb minőségű, de mindegy – esetében a külföldi gyártója és töltője a plzeni gyár, a magyaré meg a Dreher. Miközben a "vörös csillagos" közellenség

Heineken pont ugyanazt a sört adja az osztrákoknak, mint nekünk.

Nem beszélve a Pickről, amely nekünk fűszeresebb téliszalámit ad, mint a külföldi boltoknak. Ne zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy mi egyszerűen fűszeresebben szeretjük.

 

A füzetecskékből az sem derül ki, hogy a vizsgálat mennyibe került a magyar adófizetőknek. Kíváncsian várjuk a választ. Forintban is megteszi.

 

Forrás: hvg.hu 2017. március 30.