Drágán lehet hirdetni a kereskedőknél
Bár az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartást tiltó, októberben elfogadott törvénynek megfelelően a kereskedelmi vállalkozások feltöltötték az internetes honlapjukra az elsősorban a partnereiknek szóló üzletszabályzataikat, lapunk hosszas keresgélés után is csak három, a CBA, a Cora és a Lidl üzletszabályzatát találta meg. (A Tesco közölte, hogy szintén elérhető a honlapján az üzletszabályzat.) A titkolózás kissé meglepő, hiszen az üzletszabályzatot a kereskedőknek el kellett küldeniük a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (MGSZH) mint felügyelő szervezetnek is, a dokumentumok nyilvánosak, a konkurencia által is hozzáférhetők.
A titkolózás azonban lapunk információi szerint nem a partnerek bosszantására szolgál. Az MGSZH múlt pénteken közzétette a törvény végrehajtási áttekintését, amelyben több olyan pont is szerepel, amely ellentétes a törvényről kialakult szakmai és végrehajtói párbeszédben kialakult és elfogadott álláspontokkal. Több olyan, úgynevezett kondíciós díj is "tiltólistára" került, amelynek életben tartásával a gyártók, a hivatal és a kereskedelem is egyetértett. Ezen iránymutatások alapján készültek a kereskedelmi üzletszabályzatok - de rosszul. Ha ez valakinek feltűnik, azonnal bejelentheti a hivatalnál, amely vizsgálatot indít, aminek eredménye büntetés vagy kereskedelmi vállalás lehet - utóbbinál a kereskedő vállalja, hogy belátható időn belül módosítja a szabályzatot, ám ehhez több ezer beszállítói szerződést kell újratárgyalnia.
A hivatal áttekintésébe vélhetően egy makacs hiba is becsúszott, ami végképp újraformázhatja az elkészült, újratárgyalt beszállítói szerződésformulákkal alátámasztott üzleti szabályzatokat. A dokumentum szerint ugyanis "a korábbi háttérkondíciók nettósítása önmagában nem törvénysértő". (Vagyis a korábbi szokás szerint a magasabb, bruttósított áron megvásárolt termék többek között raktározási, logisztikai, polckihelyezési költségeinek - amelyet a beszállító fizetett vissza - a lebontása szabad.) Ugyanakkor - így az MGSZH - a korábbi "háttérkondíciós" tömeg árrésbe történő "áttétele" a törvény szellemiségével nem összeegyeztethető, így felmerülhet a törvény megkerülésének szándéka. (Vagyis a kereskedő nem háríthatja át a költségeit a fogyasztóra.
Egyesek szerint ez olyan, mint ha a kereskedő a rezsiköltségét még csak-csak, de kereskedői szaktudását, kapacitásának ésszerű kihasználását, az áru bemutatásának költségeit már nem jelenítheti meg az üzletében alkalmazott árakban.) E szerint a kereskedő a terméket úgynevezett net-net (minden költségtől megtisztított) áron vásárolja meg, visszatérítést nem kérhet, az árrésben nem jelenítheti meg a költségeit, vagyis a gyártó termékeinek kezeléséhez szükséges szolgáltatást ki kell számláznia a gyártó felé, ha nem akar veszteségesen működni. Ám a szolgáltatási díjak arányosságát egyedileg kell értékelni - ehhez mutat irányt az üzletszabályzat.
A beszállítói lobbi által korábban emlegetett több mint 80-féle, a kereskedők számára történt visszatérítésből (polcpénzből) 10-12 maradt a kereskedelmi láncok üzletszabályzataiban. Vélhetően ennyi sem marad, mert lapunk információi szerint a beszállítók által a kereskedőknek fizetendő logisztikai hozzájárulás, illetve elektronikus számlakövetés (EDI) díjai kikerülhetnek a listáról, holott korábban a gyártók ezekre rábólintottak.
Az üzletszabályzatok szolgáltatási díjaiból kiderül, hogy van olyan kereskedelmi lánc, amelynek a szórólapjában egy egész oldal 12 millió forintjába kerülhet a gyártónak, míg egy országos szórólapban való fényképes megjelenés egymillióba "fáj". Van, ahol országos márkapromóciós csomagot is lehet vásárolni, ebben tévés hirdetés négy csatornán, óriásplakátkampány, egyoldalas magazinos és szórólapos megjelenés, bolti plakátolás és még kreatív tervek készítése is szerepel - mindez 18 millió forintért.
A reklám-marketing költségek nem tartoznak a kötelező kategóriába, de jellemzően az ártárgyalásokon a kereskedő "rábeszéli" a gyártót egy-egy ilyen szolgáltatásra. A kondíciók többsége jellemzően nem kötelező, de az üzletszabályzatok sok esetben nem fogalmaznak pontosan. Több szolgáltatás kötelező: ilyen például a logisztikai hozzájárulás, amely nem minden üzletláncnál él. Ugyancsak nem mindenütt létezik piacszervezési hozzájárulás, ahol van, ott kötelező - viszont a kereskedelmi lánc pontosan meghatározza, milyen szolgáltatás tartozik bele.
A legtöbb kondícióval a Match és a Cora dolgozik, jóllehet ez a két lánc fogalmaz szinte a legpontosabban, hiszen van, ahol csak három-négy kondíció él, de ott több szolgáltatást vonnak egy, a számla értékéhez igazított százalékos díj alá. Ugyancsak 10 fölött van a Reál Hungária kondícióinak száma. A CBA kilenc elem után kér pénzt, egyet-egyet többfelé bontva, csakúgy, mint az Auchan. Öt kondíciót fogalmazott meg a Spar, amely az első két díját 15 egységre bontotta, s ezek választhatósága az egyedi tárgyalásokon alakul ki. A Tesco három kondíciós kört határozott meg, jóllehet az elsőt, a marketing-hozzájárulást 12 különböző besorolás alá helyezte. A Penny két kondíciós tarifát állított, az egyik a hirdetési tevékenységre, a másik pedig az úgynevezett termékek üzletben történő másodlagos kihelyezésére vonatkozik. A másik két konkurense, a Lidl és Aldi viszonylag egyszerűen elintézte az üzletszabályzatot azzal, hogy nem kér visszatérítéseket, olcsón vásárol és maga dönti el, mit és mennyiért kínál, hova tesz, mikor akciózik. Egyedül a Co-op Hungary nem töltötte még fel üzletszabályzatát. Mivel a lánc több önálló jogi személyiségű láncot fog össze és a forgalma önmagában nem haladja meg a 20 milliárd forintot, nem kötelező számára az üzletszabályzat, de a cég ígérete szerint a jövő héten nyilvánossá teszi a dokumentumot.
Forrás: Napi Gazdaság, 2010. február 2.
