Élelmiszer beszállítói törvény - hinta-palinta?

Az Országos Kereskedelmi Szövetség állásfoglalásának közzététele óta az MgSzH elnöke több fórumon is jelezte, hogy ugyanúgy, mint eddig, kész továbbra is egyeztetésekre a szakmai szervezetekkel. Az OKSz elfogadta, hogy a válaszadás kialakítása állásfoglalására időt és újabb egyeztetést igényel, így azt nem sürgeti.
 
Az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége is közzétette állásfoglalását, melynek lényege, hogy majdnem minden szép és jó, a törvény megfelel az alkotmányossági és az uniós követelményeknek. Néhány gondolatát idézzük:

- "alkotmányosságához kérdés sem férhet, ellenkezőleg, régi alkotmányos hiányosságot pótol",
- "a kezdeti ellenérzéseket követően a kereskedelem pozitívan áll a TFtv. végrehajtásához",
- "pozitívan értékelendő a kereskedői szándék a TFtv-nek való általános megfelelés tekintetében".

És az utolsó:

- "Az ÉFOSZ tagvállalatainak tapasztalata az, hogy a beszállítói kapcsolatokban az MgSzH dokumentum alkalmazásra került".

Ezek után csak egy kérdés adódik, az ÉFOSz szerint vajon hányan ülnek az üzleti tárgyalásokon a tárgyalóasztalnál? Csak ők?

Az ÉFOSz elnöke is közzétette nyilatkozatát (Élelmiszer Online, február 24.). mely szerint - idézzük: "Az Országgyűlés a kódex elhalását látva hirtelen felindulásból alkotott egy jogszabályt. A törvény jó szándékú ugyan, de hatása kérdéses. Az érintett kiskereskedelmi láncok egy része a törvény betűjének betartása mellett a szellemiséggel gyökeresen ellentétes megoldások segítségével próbálja fenntartani a status quót, sőt tovább rontja a beszállítók helyzetét. Korai még persze teljes értékelést készíteni, hiszen egyes rendelkezései csak februártól lépnek életbe, de meggyőződésem, hogy a jogszabály az optimista várakozásokat nem fogja igazolni".

Nos, ezek után is csak egy kérdés adódik, mit ért vajon az ÉFOSz elnöke a törvény betűje és szellemisége közti különbségen. Ez mindössze azért fontos kérdés, mivel az ÉFOSz a kódex-tárgyalásokon az uniós versenyjog  csapdájába belefutott, a köztársasági elnök pedig a törvény első változatának visszadobásakor világosan kifejtette a jogállamiság határait (egy termék piaci értékét pedig nem lehet törvénnyel szabályozni, az erre irányuló kisérletek - sok-sok évvel ezelőtt- egyszer már megbuktak).

Az OKSZ február 10-i állásfoglalása (ceruzavég január 29 - február 10. között alaposan megrágva) a következő:

ÁLLÁSFOGLALÁS

 

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal január 29-én, „a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény alkalmazásának hatósági végrehajtási szempontú áttekintése” címmel közreadott állásfoglalásáról  

Az Országos Kereskedelmi Szövetség megdöbbenéssel értesült a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal január 29-én közreadott állásfoglalásáról, „a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV törvény alkalmazásának hatósági végrehajtási szempontú áttekintése” címmel. A végrehajtási szempontú állásfoglalás több pontjában ellentétes a szakmai szervezetekkel korábban folytatott egyeztetéseken a Hivatal részéről közzétett álláspontokkal, ami megakadályozza a törvény jogszerű gyakorlati alkalmazását. Az MgSzH a számos pontjában kifogásolható értelmezés miatt átgondolatlan állásfoglalásával - levelünk mellékletében részletezett okok miatt - ellehetetleníti és megkérdőjelezi a kereskedelmi vállalkozások, valamint beszállítóik törvényes tevékenységét.

 

Az OKSz felkéri a Hivatalt állásfoglalásának soron kívüli felülvizsgálatára és módosítására, a következő kifogások alapján.

 

1) A kereskedők és a beszállítók a közlemény január 29-i kiadását megelőző hónapokban a Hivatal korábbi állásfoglalásai alapján kötötték a beszállítói szerződéseket. A törvény 2009. október 13-i országgyűlési elfogadását követően a szerződéskötési munka rendkívüli erőfeszítést igényelt a kereskedőktől és a beszállítóktól egyaránt, mivel a törvény február 1-től már a joganyagnak megfelelő szerződési kikötéseket követelte meg (10.§ (2) bekezdés). A legnagyobb üzletláncoknál 1.500-2.000 szállítási szerződést kellett megtárgyalni a beszállítókkal ebben az időszakban. Az utolsó szakmai egyeztetés 2009. december 18-án volt az MgSzH Központban, a kereskedők és a beszállítók együttes részvételével. A január 29-i új, a korábbiakkal ellentétes tartalmú állásfoglalás ezért rendkívüli zavarokat okoz a kereskedők és a beszállítók számára a törvény alkalmazásában, mivel egyrészt megkérdőjelezi a korábban kötött megállapodásokat, másrészt ellehetetleníti a folyamatos üzletkötést, meggátolva előkészített szerződések megkötését is.

 

2) Súlyos gond továbbá, hogy az üzletláncok kereskedelmi szolgáltatásait bemutató üzletszabályzatokat a törvény alapján február 1-ig kellett kidolgozni, nyilvánosságra hozni és megküldeni a Hivatalnak (10.§ (4) bekezdés). A Hivatal eljárásával - a január 29-i keltű közzététellel - a törvényes határidőt jelentő február 1-ig két, hétvégére eső nap határidőt szabott a szerződések módosítására, valamint az üzletszabályzatok átdolgozására, ami lehetetlen volt. Nem adódott lehetőség az esetleges téves hatósági értelmezések tisztázására sem.

 

3) Megütközést kelt, hogy a Hivatal állásfoglalása több pontban túllép a törvényes kereteken. A Hivatal nem határozhat meg olyan végrehajtási feltételeket, melyeket a törvény egyáltalán nem tartalmaz, vagy a joganyagból nem vezethető le, továbbá ellentétes más jogszabállyal.

 

Az MgSzH önkényes eljárása azt bizonyítja, hogy a Hivatal a korábbi egyeztetéseken kifejtett, a törvény zökkenőmentes végrehajtását segítő állásfoglalásait már nem hajlandó alkalmazni, azokat a korábbi ígéretekkel szemben elveti. Az MgSzH következetlen, ellentmondásos jogszabály értelmezési magatartása miatt az Országos Kereskedelmi Szövetség a törvény jogszerű alkalmazása érdekében arra a kényszerű döntésre jutott, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalását kéri a joganyagról. Az MgSzH állásfoglalása nyomán felmerül a közösségi jog megsértésének lehetősége is az eljáró hatóság részéről, így az OKSz megkeresi az Európai Bizottságot is. Az OKSz ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy dr. Sólyom László köztársasági elnök 2009. július 15-i állásfoglalásában kétségesnek ítélte a törvény és az Európai Közösség irányadó versenyjogi szabályainak összhangját.

 

Az OKSZ a következő pontok haladéktalan felülvizsgálatát tartja szükségesnek a törvény jogszerű alkalmazása érdekében.

 -         1/c pont 

Az MgSzH nem kapott semmiféle felhatalmazást a törvényben üzleti gyakorlatot formáló szerep betöltésére vitás ügyek rendezésében. A vitás ügyek rendezése a bíróság feladata. Az állásfoglalásnak ugyanebben a pontjában - ellentmondva saját magának - el is ismeri, hogy a törvénynek nem célja az üzleti viták felszámolása. Ezt a pontot el kell hagyni az állásfoglalásból.

 -         1/d pont 

Az állásfoglalásban megadott fogalmak („nem együttműködő”, „kijátszó”, „széleskörű kedvezőtlen hatással járó”) értelmezése a gyakorlatban elfogadhatatlan módon korlátlan eljárási keretet jelent. Pontosan kell meghatározni a minősített esetek tartalmát az állásfoglalásban.

 -         2/b és c, továbbá 4/a pontok 

Az MgSzH törvényre vonatkozó, az állásfoglalásban meghatározott eljárásában elfogadhatatlan a személyi és a tárgyi hatály kikötésének módja, azt teljes egészében felül kell vizsgálni. Az állásfoglalás összemossa a személyi és a tárgyi hatályt, ami súlyos hiba és zavart okoz az üzleti kapcsolatok létrehozásában. Az MgSzH nem szegheti meg a magyar és az uniós jogrend alapvető szabályait, a személyi hatály kijelölésében önkényesen nem járhat el.

 

- A Hivatal állásfoglalása szerint a személyi hatályt megalapozza a beszállító, illetve kereskedő egyikének magyarországi székhelye, telephelye, fióktelepe. Ez nem helytálló megállapítás, mivel a nemzeti jog személyi hatálya az Európai Unió joggyakorlata alapján arra terjed ki, ha mindkét fél a hazai jogrendnek megfelelően Magyarországon tevékenykedik, itt létrehozott, letelepült vállalkozás.

 

A szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jog tekintetében az 593/2008/EK rendelet ad iránymutatást, amely szerint a szerződésre a felek által választott jog az irányadó, ennek megfelelően a magyarországi és a külföldi jogi személy között az általuk kikötött jog az irányadó.

 

Dr. Sólyom László köztársasági elnök említett állásfoglalásában egyértelműen kijelentette, hogy a törvény hatálya - értelemszerűen - csak a Magyar Köztársaság területére, illetve Magyarországon honos jogalanyokra terjed ki, a külföldön nem magyar jogalanyok által kötött jogügyletekre nem.

 

A törvény tárgyi hatálya sem lépheti túl a nemzeti jog kereteit.

 

- Teljes zavart mutat a törvény hatályának további értelmezése is.

 

A törvény egyértelműen kimondja, hogy a személyi hatály egyik oldalról a beszállító (a termelő, valamint a feldolgozó), másik oldalról pedig kizárólag a vele közvetlen kapcsolatban álló, a terméket átalakítás nélkül továbbértékesítő kereskedő közötti kapcsolatra terjed ki. Két, bármely kereskedelmi vállalkozás közötti szerződéses üzleti kapcsolatra az OKSz álláspontja szerint a törvény személyi és tárgyi hatálya semmilyen módon nem terjed ki.

 

A szerződő fél önmeghatározásra vonatkozó nyilatkozatát (beszállító vagy kereskedő) nem lehet egyoldalúan figyelmen kívül hagyni. Egyes beszállítók a feldolgozóipari tevékenység mellett egyidejűleg kereskednek is (a gyártás mellett készterméket vásárolnak és továbbértékesítenek), így a személyi és a tárgyi hatály a feldolgozóipari vállalkozások esetében a termékkel folytatott tevékenység tartalmától függ. Feldolgozóipari vállalkozás készáru - a legtöbb esetben külhoni telephelyéről importált termék - továbbértékesítése nem tartozik a törvény hatálya alá, mivel ebben az esetben kereskedőnek minősül.

 

A Hivatal önkényes minősítése a termelői csoportok besorolása. A törvény nem ad felhatalmazást a kereskedelmi tevékenységet végző gazdálkodó átminősítésére beszállítóvá.

 -         3/a pont 

Elfogadhatatlan és törvénysértő a hivatalból indított vizsgálatban a kereskedő tevékenységének teljes körű vizsgálata, az erre vonatkozó részt el kell hagyni.

 

A törvénynek az eljárási szabályokat meghatározó része (4.§ (1) bekezdése) semmiféle különbséget nem tesz a kérelemre, vagy a hivatalból indított eljárások között, így erre az MgSzH sem jogosult. Súlyosan sérti a jogrendet az állásfoglalás azzal az elvvel, mely szerint a hivatalból indított eljárás a kereskedő tevékenységének teljeskörű vizsgálatát jelenti. A közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó előírások alapján kizárólag a törvény személyi és tárgyi hatálya alá tartozó cselekmény vizsgálható.

 

A hivatalból indított eljáráshoz kötött bírságolási elv egyoldalú kilátásba helyezése a Hivatal önkényes eljárási szándékát jelzi. A törvény ebben a vonatkozásban egyébként világosan rendelkezik a kötelezettségvállalás intézményéről (8.§ (1) bekezdés).

 

Az MgSzH egy szerződés, vagy szerződéses elem semmisségéről ténymegállapítást sem tehet, a minősítés és a döntés a PTK alapján kizárólag a bíróság hatásköre.

 -         3/ b pont 

Téves állítás, hogy a törvény 8.§ (2) bekezdése szerint a kereskedőnek egy jogkövetkezmény miatt a beszállítóval szembeni, a beszállítóra nézve esetleg indokolatlanul hátrányos intézkedése a korábbi ügyben egy újabb eljárás alapja. Az állásfoglalással szemben a cselekmény tartalma dönti el a minősítést.

 -         3/c pont 

Értelmezhetetlen az első bekezdés második mondata.

 -         3/e pont 

Beszerzési szövetség esetében kizárólag a konszolidált mérleg szerinti nettó árbevétel képezheti mérlegelés tárgyát („teljes” árbevétel helyett).

 -         3/f pont 

A szerződő felek szerződéses nyilatkozataikért felelősséggel tartoznak. A beszállító esetleges megtévesztő, vagy valótlan tényállást tartalmazó nyilatkozataihoz kapcsolódó szerződéses elemekért felelősséggel tartozik. A beszállító téves, vagy valótlan tartalmú nyilatkozata nem eshet a kereskedő terhére.

 -         4/b pont 

A felsorolásszerű részletezésre nincs törvényi felhatalmazása a Hivatalnak, azt el kell hagyni az állásfoglalásból.

 

A törvény 3.§ (2) a) pontja semmiféle részletezést nem tartalmaz az egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező feltételekről. Az állásfoglalás ebben a pontban is önkényesen, felhatalmazás nélkül túllép a törvényen, a felsorolás egy része nem is létezik a szerződéses gyakorlatban, több kitétel pedig élesen ütközik a PTK előírásaival: például vitás esetben a kötbér nagyságának eldöntése kizárólag a bíróság hatásköre.

 -         4/d pont 

A pontot el kell hagyni, mivel a törvény egyértelműen meghatározza a tilalmakat, ezen pedig nem léphet túl a Hivatal állásfoglalása.

 

A törvény 3.§ (2) c) pontja a kereskedő üzleti érdekeit szolgáló költségek áthárítását minősíti tisztességtelen forgalmazói magatartásnak. Az állásfoglalás pontatlanságára jellemző, hogy a költségeket nevezi tisztességtelennek, szemben a törvényben megfogalmazott „áthárítás” szövegrésszel.

 

Az állásfoglalás ráadásul önkényesen, a Hivatal korábbi nyilatkozataival ellentétben, a szakmai tartalom elvetésével két kereskedelmi szolgáltatást költségnek minősít (EDI, logisztikai hozzájárulás). Ezzel a beszállítókat is súlyos kár érheti.

 

A korábbi egyeztetéseken úgy nyilatkozott a Hivatal, hogy az EDI támogatható a gyártó részéről, mivel az elektronikus adatcsere, mint szolgáltatás, kifejezetten érdeke a gyártónak. A Hivatal önkényes és értelmetlen tilalma a gyártók és a kereskedők nemzetközi szinten is elvárt és számos uniós fórumon szorgalmazott együttműködését teszi tönkre, szemben halad a mindkét fél érdekében álló technikai követelményekkel.

 

Az MgSzH korábban úgy foglalt állást, hogy a logisztikai díj elfogadható a kereskedő szolgálgatása ellenében. Feltehetően a mélyebb szakmai elemzés hiánya az oka a logisztikai szolgáltatás tilalmának. A kereskedő a felajánlható saját logisztikai szolgáltatásával a gyártó beszállítói feladatából vállal jelentős részt. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a beszállítónak érdekében áll a logisztikai igénybevétele, mivel így nem neki kell az üzletek rendeléseit - akár napi rendszerességgel - egyenként leszállítani.  A logisztikai szolgáltatás megtiltása esetén, amennyiben a Hivatal azt tisztességtelennek tartja, a beszállítónak kell közvetlenül hálózatra szállítania, amely a beszállítónak rendkívül magas költséget fog eredményezni. A kereskedő logisztikai szolgáltatásának igénybevétele a beszállító részéről saját gazdasági döntésén, elhatározásán múlik. A Hivatal értelmezése ellentétes a törvénnyel. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálati döntésében a logisztikai szolgáltatást és díjat jogszerűnek tartotta.

 -         4/e pont 

Az állásfoglalásnak ez a része önkényes hatósági túlkapások sorozatát tartalmazza.

 

Az MgSzH nem kapott felhatalmazást a törvényben az árrés közvetett vizsgálatára sem, a törvénynek semmiféle értelmezése nem ad erre lehetőséget. A fogyasztói árképzés alapja az árrés. Az uniós és a magyar jogrend a kereskedelemben a fogyasztói árképzés teljes szabadságát engedi, ráadásul kifejezetten szorgalmazza a fogyasztók érdekét szolgáló árversenyt. A Hivatal vizsgálati szándéka súlyosan sérti a magyar és az uniós alapjogokat, valamint a közösségi versenyjogot.

 

Ellentmondó, értelmezhetetlen, így értelmetlen az állásfoglalásnak a háttérkondíciók nettósítására vonatkozó része. Előbb a nettósítást nem minősíti törvénysértőnek, majd a háttérkondíciók árrésbe történő áttételét a joganyag szellemiségével összeférhetetlennek tartja. A nettósítás és a kondíció áttétele az árrésbe azonos tartalmú gazdasági művelet.

 

Értelmezhetetlen a díjak felsorolásához kapcsolódó minősítés. A választéktartási díj a gyakorlatban a beszállítónak azt az igényét szolgálja, hogy milyen széles választékban mutathatja be termékeit a polcon, tehát tényleges, a díjjal arányos megjelenési lehetőséget ad gyártónak, így tilalma elfogadhatatlan.  Az együttműködési díj általános megtiltása értelmetlen. Az ütemezett szállítás lehetősége a beszállítónak is kedvező, költségmegtakarító szolgáltatás. Ennek tilalma is törvénysértő és zavarokat okozna a gyártók számára a beszállításban.

 

Elfogadhatatlan, hogy többszöri egyeztetés ellenére a forgalomhoz kötött bónusz tilalmát tartalmazza az állásfoglalás. A bónusz eleve nem is tárgya a törvénynek, a nemzetközi gyakorlat is egyértelmű, semmiféle, a törvény hatálya alá tartozó szolgáltatás nem kötődik hozzá. A bónusz a tényleges forgalomtól függő árengedmény, ami utólag számolható el, a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelően. A forgalmi bónusz mindkét fél számára egyaránt előnyös, így nem ütközik a törvény 3.§ (2) a) pontjával sem.  Ezzel összefüggésben a 4/f) pontot is el kell hagyni az állásfoglalásból.

 

Kizárólag a megállapodások tartalmától függ, milyen esetben számítható fel a marketing átalánydíj alkalmazása mellett további marketing szolgáltatási díj. A marketing átalánydíj ellenében nyújtott szolgáltatások tételes meghatározása esetében egy új szolgáltatás bevezetése ellenében további díj értelemszerűen felszámítható.

-         4/g pont 

Az állásfoglalás túllép a törvényen. Az árrés hatósági vizsgálata ebben a kérdésben sem megengedett, a törvény erre nem ad felhatalmazást. A törvény kizárólag az engedménynyújtás időtartamának összehangolására ír elő kötelezettséget (annak azonosnak kell lennie a beszállítónál és a kereskedőnél), a beszállítói hozzájárulás mennyiségét nem szabályozza, így azt a Hivatal sem vizsgálhatja felhatalmazás hiányában.  A törvény nem tiltja az engedménynyújtás, vagy a beszállítás megszakítását. A Hivatal kizárólag a törvényben meghatározott feltételeket vizsgálhatja (időtartam, engedmény mértéke).

 

A törvény nem ír elő elszámolási kötelezettséget sem, a Hivatal ezt nem vizsgálhatja. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kereskedelmi gyakorlatban a készletek összefolynak, a hálózatokban eleve eltérő a kiszállítás és a fogyás üteme, az akciós és a teljes áras beszerzés keveredik.

 

A gyakorlatban a beszállító dönthet hozzájárulásáról és annak mértékéről az árengedményhez. A beszállító hozzájárulásának mértéke, ami a két fél megállapodásától függ, kisebb is lehet a fogyasztói árengedménynél.

 

A tartósan alacsony ár kezelése nem lehet azonos a rövidebb időszakhoz kötött árengedményekhez. A Hivatal téves állásfoglalását mutatja, hogy a tartósan alacsony ár nem jelent semmiféle fogyasztói árengedményt, szemben a leárazással (amikor a vásárló a szokásos árnál olcsóbban jut egy termékhez). A tartósan alacsony ár a kereskedő árpolitikája, amihez nem kapcsolódik eseti, rövidebb időszakhoz kötött beszállítói árengedmény. A beszállító is eleve alacsonyabb átadási árat alkalmaz az ármegállapodásnak megfelelően, engedmény nélkül, ami végül is a várható nagyobb forgalom miatt közös érdek. A törvény erre az árpolitikai elemre nem terjed ki.

 -         4/h pont 

A fizetési határidőre vonatkozó állásfoglalást módosítani szükséges, mivel az más törvényekkel is ütközik.

 

A korábbi egyeztetéseken felvetett állásponttal összhangban rögzíteni kell, hogy a beszállító hibája, valamint késedelme miatt a kereskedő nem vonható felelősségre a fizetési határidő elmulasztásáért.

 

A folyamatos áruátvétel esetében a szerződés szerinti utolsó beérkezés időpontja a határidő számításának alapja. Nem követelhető a teljesítéstől eltérő számlabefogadás, továbbá számla kibocsátása nélküli fizetés (ezek a PTK-val, az adó-, valamint a számviteli előírásokkal egyaránt ellentétesek lennének).

 

Az Országos Kereskedelmi Szövetség kész együttműködni az MgSzH állásfoglalásának módosításában, az eddigieknek megfelelően segíteni a törvény jogszerű alkalmazását. Sajnálatos módon a Szövetség tapasztalatai azt mutatják, hogy a Hivatal január 29-i állásfoglalása miatt súlyos zavarok támadtak a beszállítók és a kereskedők üzleti tevékenységében, amelyek elhárítása a Hivatal kötelessége.

 

Budapest, 2010. február 10.