Az elmúlt napokban elhangzott egy olyan nyilatkozat, hogy a visszaeső multikat a fogyasztóvédelmi hatóság kész bezárni. Érthető, vitathatatlan szándék, hogy a vásárlót minden eszközzel meg kell védeni a veszélyt, kárt, bosszúságot okozó vétségekkel szemben. A kereskedők, szolgáltatók képviselete mindössze arra szorítkozhat sportszerű keretek között, hogy a pult belső oldaláról tart tükröt a szakemberek elé, a tárgyszerűség érdekében.
A nemzetközi áruházak 5%-kal járulnak hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez nagyjából annyival, mint például a mezőgazdaság), 100 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, az elmúlt években 1.500 milliárd forint értékű építkezéssel, beruházással fejlesztették a magyar kereskedelmi hálózatot. Egy-egy nemzetközi áruházban, melynek alapterülete eleve nagyobb, több árucikket látni és sokkal több vásárló fordul meg, mint egy kisebb boltban. A közel 100 ezer hazai kiskereskedelmi vállalkozás közül 3 ezer, a 140 ezer üzletből pedig 10 ezer nemzetközi tulajdonú.
A vásárlók a hazai és a nemzetközi áruházakat szinte egyformán kedvelik, a költekezés arányait tekintve pedig igazságosak is, mivel pénzüket fele-fele arányban költik el a két értékesítési csatornában.
A vásárlót a fogyasztóvédelmi hatóságok és civil szervezetek védik, döntő részben ellenőrzéseikkel. A szigorú ellenőrzésnek helye van, mindenütt a világon. A fogyasztóvédelmi előírások hazánkban is szigorúak, az uniós követelményekhez igazodva. A sípot mindig az ellenőrző hatóságok fújják, ha szabálytalanságot észlelnek, az elmarasztalások skálája pedig széles.
A fociban van bedobás, szöglet, szabadrúgás, tizenegyes, sárga és piros lap is. A fogyasztóvédelmi előírások is hasonló rendben követik a szabálytalanságokat, annak súlya szerint. Piros lap annak jár, aki kirívóan durva, erőszakos szabálytalanságot követ el. Kérdés, hogy a nemzetközi áruházak között akad-e olyan, mely esetében már csak a piros lap, a bezárás a gyógyír a szabálytalanságok megelőzésére, mint azt az elmúlt napokban felvetették? A pult túlsó oldaláról a következő látszik:
Nem csak kereskedelem, hanem minden gyártó és szolgáltató legfontosabb alapvetése a vásárlók ismerete, valóban „feltérképezik” őket (ami piackutatást jelent), de nem azzal a céllal, hogy „becsapják” őket. A marketing, a reklám szerves része a vállalkozások értékesítési tevékenységének a gazdaság minden területén, függetlenül attól, hogy tojást, vagy toronydarut adnak el (a fogyasztói reklámok jelentős részét ráadásul a gyártó adja közre, az akciók egy részében pedig ő a kezdeményező, hiszen a termelők márkái között ugyanolyan éles a verseny, mint az áruházak között).
Nincs különbség a nagy hazai láncok és a nemzetközi áruházak hirdetési gyakorlata között: mindenki reklámoz a televízióban, rádióban, óriásplakátokon, saját áruházi újságjában és természetesen az üzletében is, mindenütt lehet pontokat, ajándékokat gyűjteni, leárazásra vadászni.
Akár a vásárló, akár a fogyasztóvédelmi ellenőr is hosszan tud sorolni olyan eseteket, amikor - sajnálatosan - valóban sérül a fogyasztóvédelmi jog, túlzás azonban ezt úgy beállítani, hogy a vásárlót „többször becsapják”. Nincs egyetlenegy - nemzetközi vagy hazai tulajdonú - áruházlánc sem Magyarországon, mely üzletpolitikájában, vezetői utasításaiban a szabályszegést írná elő játékosai részére (ez nagy öngól lenne, ráadásul hamar híre menne, a rossz hírnél nincs súlyosabb büntetés).
Éhen halna az a kereskedő, aki trükközésre, a vásárló becsapására építené üzletpolitikáját. A bírság is bevételkiesést jelent, dicséretet, bármekkora is, nem kap érte senki.
A vásárlók a jelenlegi gazdasági helyzetben rendkívül érzékenyek a pénztárcájukra és a vásárolt termékek, szolgáltatások minőségére. Szabadon válogathatnak az üzletek között, van belőlük elég, ha pedig valami nem tetszik egy üzletben, oda nem mennek be legközelebb.
A vásárlók sokmillió alkalommal térnek be az áruházakba, ahonnan a túlnyomó többség elégedetten távozik, akár hazai, akár nemzetközi értékesítőhelyen vásárolnak. A szabálytalanságok száma csekély töredékét képezi a vásárlások nagy tömegének. Egy-egy esett, vagy a visszaeső vétségek nyomán érthető az elmarasztalás, ami a vásárlótól természetes (legközelebb nem is megy oda, ahol úgy véli, becsapják), a fogyasztóvédelmi hatóságnak pedig kötelessége.
A tárgyszerű, arányos értékelést az is segíti, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság elmarasztaló határozatai mind nyilvánosak, bárki megtekintheti azokat. A nemzetközi áruházak pedig olyannyira nem ellenségei a vásárlóknak, hogy amikor néhány hónappal ezelőtt a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége megkereste az Országos Kereskedelmi Szövetségen keresztül a legnagyobb áruházláncokat, kivétel nélkül mindegyik igent mondott arra, hogy áruházaikban tanácsadást szervezzenek a fogyasztóvédők a vásárlóknak. Reklamálni így két helyen is lehetett, helyben. Ez felér azzal, amikor meccs közben sérülés miatt kirúgják a labdát az oldalvonalon túlra a sérült játékos ápolása érdekében.
Az elégedetlen, dühös vásárlót senki sem szereti, de hát a kereskedelem abban nem különbözik a focitól, hogy a játék során előfordul szabálytalanság is, amely viszont a futballal ellentétben sehol nem része a taktikának.
Budapest, 2012. május 18.
