A KSH adatai szerint áprilisban a tojás ára emelkedett a legnagyobb mértékben az előző évihez képest, 62%-kal volt drágább, köszönhetően az uniós „ketrecszabálynak”, valamint a nagyobb húsvéti keresletnek.

12-13%-kal drágult a sertés- és a marhahús, a sertészsiradék viszont már 31%-kal, ami szintén dobogós helyet jelent, ehhez képest szerényebb a csokoládé, kakaó 20%-os áremelkedése.

Csökkent az ára a lisztnek, az étolajnak (2-2%-kal), a cukornak (11%-kal). Árcsökkenésben a burgonya a rekorder, 53%-kal előző év áprilisához képest. A friss zöldség 13%-kal lett olcsóbb.

Az élelmiszer árnyomás gyengült, az év korábbi hónapjaihoz képest kisebb, 4,2% volt az infláció áprilisban.

A drága benzint már megszokták a vásárlók, 18% volt az árnövekedés, szeretni azonban feltehetően nem szeretik. A különféle iparcikkek körében jelentősebb ármozgás nem volt tapasztalható áprilisban.

Tojást mértünk - így is, úgy is

A tojás súlya vásárlásainkban megközelíti a KSH számításai szerint a sajtokét, lisztre már kevesebbet költünk, hasonlóképpen péksüteményre, száraztésztára, így nyugodtan sorolható a családi főzőcskék egyik alapvető hozzávalói közé.

Húsvét táján nyomasztó a kereslet, ezt már megszoktuk, a nyomasztó árakat viszont nem. Felvetődött, hogy a vásárlók tisztánlátása érdekében célszerű lenne kilóban mérve is feltüntetni a tojás árát (aki még nem járt élelmiszerboltban és nem vett tojást, annak megjegyezzük, hogy a tojás árát darabban írják ki  a polcon). Tény, mindig is voltak kisebb és nagyobb tojások, éppen ezért a ruhákhoz hasonlóan láthatunk a méretre is utaló jeleket, akár „S”, akár más jellel.

A kereskedők tapasztalatai szerint a vásárló megnézi a tojást vásárláskor, valószínűleg feltűnik neki a méretbeli különbség is (olyannyira, hogy a leleményesebbje az önkiszolgáló értékesítőhelyeken össze is válogatja a legnagyobbakat, persze, szépen elrendezve a csereberét a különböző dobozokban).

Szokatlan lenne kilóban mérve is feltüntetni az árat. Az egységár feltüntetése sok élelmiszer esetében kötelező, a tojás esetében ugyanakkor bajos lehetne.

Mi is megmértük a tojás súlyát

Nem azt néztük, hogy a kisebb könnyebb-e, ezt nyilván sejteni lehet. Igaz az is, hogy egy kisebb méretű tojás kilóra számított „egységára” drágább lehet a nagyobbnál.

Ennek oka lehet például az import esetében a forint gyenge árfolyama, vagy az eleve magas beszerzési ár, hiszen Európa szerte kevés volt a tojás, a „ketrec” költségek emelkedése mellett ezért is drágult. A következő időszakban egyébként előreláthatóan olcsóbb lesz a tojás.

A mi mérési eredményeink a következők voltak:

1.      mérés: 0,726 kg

2.      mérés: 0,718 kg

3.      mérés: 0,716 kg

A tojásokat épségük megőrzése érdekében dobozzal együtt mértük (nem akartunk a boltosnak kárt okozni azzal, ha esetleg ki-bepakolás közben összetörne, vagy megrepedne valamelyik, de sejtésünk szerint a dobozok súlya azonos). Figyelemmel arra, hogy „S” méretű tojást már mértek, mi a változatosság kedvéért „L” méretet választottunk.

Nem voltunk lusták, ezért mértünk egy másik boltban is. Tudni kell, hogy a szabvány szerint „S” besorolású a tojás, ha a súlya 50g-nál kisebb, „M” besorolású, ha súlya 53-63g között van, „L” besorolású pedig 73g-ig. Öt-öt db tojás súlya az előbbi három besorolásban 250g („S”), 296g („M”), valamint 322g („L”).

Mértünk az egyes osztályokban dobozos tojásokat is, kettőt-kettőt. Az „S” osztályban az egyik doboznyi tojás súlya 508g volt, a másiké 522g. Az „M” osztályban 628g és 642g volt egy-egy doboznyi tojás súlya, míg az „L” osztályban 586 és 692g.

Nos, a legkönnyebb és a legnehezebb „L-es” doboznyi tojások között (egy dobozban 10 darab van) 1 dekagramm különbséget észleltünk. Ez egy tojásra számítva 1-1 gramm. Nem sok, de különbség, viszont egy darab tojást kevesen vesznek.

A tojás kilós árfeltüntetésének legnagyobb gátja, hogy azonos méretosztályon belül is a dobozok súlya eltérő: azt meg tudja állapítani a vásárló, hány tojás van a dobozban, de hogy melyiknek mennyi a súlya, az már nehezebben megy. A pontos tájékoztatás követelménye azt jelentené, hogy minden dobozra rá kellene írni a benne lévő tojások súlyát, különben (lehet, hogy csak grammokban mérve is) pontatlan lenne a tájékoztatás. Így viszont a darab árból kiindulva (az nem változna, legalábbis eddig ez nem merült fel) minden különböző súlyú doboznyi tojás kilóra számított egységára más-más lenne. Ennyi árcédulának nincs hely a polcon.

Mérni pedig nem csak az import tojást kellene, hanem a hazait is, különben sántikálna az összehasonlítás lehetősége. Pontosan mérni pedig csak a termelő tud, amikor dobozolja a tojást, az üzletben ez lehetetlen feladat (dobozból ki mérlegre, mérlegről dobozba, meg össze is törne néhány darab, főleg, amelyik legurul a mérlegről).

Adnak egyébként jónéhány más élelmiszert is darabra, például a retek csomóját, vagy a zöldpaprikát a szezon elején. Az egységár feltüntetésének ott van értelme, ahol súlyra mérve lehet kérni a kiválasztott árucikket, vagy a csomagoláson fel van tüntetve a termék súlya.

A kereskedőnek az az érdeke, akár tojásról, akár tejről van szó, hogy a lehető legolcsóbban kínálja a vásárlónak: az elmúlt években 8-9%-kal csökkent az élelmiszervásárlások mennyisége (darabban, literben, kilóban), sok üzlet tönkrement. Természetesen a magyar termékek piacra jutását segíteni kell, de nem biztos, hogy ennek legcélravezetőbb módja a „kilósítás”, vagy nyomást gyakorolni az árképzésre.

Budapest, 2012. május 11.